Már két egész hete élek Budapesten, de sokkal többnek tűnik. Annyira már nem szörnyű a helyzet. Nem annyira. És nem mindig. De még mindig nem jó. Na persze érthető, mert az alaphelyzet továbbra sem változott: ugyanolyan egyedül vagyok, mint otthon, csak most még a családom is…

Pontosan egy hete lakok Budapesten. Azt hittem, nem lesz nehéz, mert ezt szerettem volna, mert laktam már itt, és visszavágytam, és mert 28 éves vagyok. Hát tévedtem. Időről időre nagyon erős honvágyam van (de jó, hogy nem külföldre mentem), és görcsösen próbálok programokat…